Van az a pont, amikor rájössz, hogy te is olyan vállalkozó szellemű nő vagy, mint akiket az amerikai filmekben látni, és még meg is van az ötleted, hogy mivel futhatnál be majd egyszer. Aztán idővel el is kezded kicsiben, hihetetlenül lelkes vagy, nem tudsz semmi másra gondolni csak arra, hogy milyen lesz a bizniszed néhány év múlva.

Kristálytisztán látod magad előtt, milyen egy napod. Előtted van, ahogy a legszebb mosolyoddal várod az ügyfeledet, vagy dalolászva készíted el a termékedet, amiben hiszel. Imádod, mert ez a hobbid is, ezért csak haladsz és haladsz előre, csillogó szemekkel meséled el a családtagoknak, barátoknak, hogy mit tervezel, ők megértően bólógatnak, aztán történik valami.

Rájössz, hogy mindezt monetizálni szeretnéd. Hogy az egykori hobbinak valójában búcsút szeretnél mondani, csak éppen nem tudod, hogyan. Felismered, hogy ez nehezebb, mint elsőre gondoltad, de nem, nem adod fel, mert pontosan tudod, hogy szuper az, amit csinálsz, hogy jobbá teszed vele mások életét. Csak ugye a hogyan, az nincs meg. És akkor elkezded meghallani azokat a mondatokat, amiket eddig is neked szántak, csak éppen szépen ignoráltad őket a rózsaszín köd miatt.

"Te, és mondd, csinálgatod még azt a..., hogy is hívják, amivel foglalkozol?"

"Na és hogy látod, meg tudsz majd belőle élni?"

"Érdekes, hogy erre tényleg van igény."

"Ez hogyan kapcsolódik a végzettségedhez?"

"Akkor már ebből el is tudod tartani magad?"

"Nem lehet, hogy pótcselekvés az, amit csinálsz?"

"Hogy neked mennyi időd van?!"

Hárítasz, mert nyilván ezt teszed. Majd hazaérve megkérdőjelezed az összes eddigi vállalkozói lépésed létjogosultságát. Jön az imposztor-szindrómád, kicsit felocsúdsz az egészből és szinte magad is elhiszed, relevánsnak érzed a fenti mondatokat.

Innentől egyfajta nyomást helyezel magadra, ami aztán végképp megöli az összes intuíciódat. Pedig mi történik? Egyszerűen az, hogy nem a megfelelő személyek véleményére adtál. Nem tanácsokat és megoldásokat kaptál, hanem elbizonytalanító megállapításokat, kérdéseket, talán éppen olyanoktól, akik maguk soha, egyetlen lépést sem tettek az álmaikért. Max dédelgetik, de nem vállalják fel. Te viszont felvállaltad!

5 tipp, hogy elhidd, jó az irány, és hogy leperegjenek a fenti mondatok:

1. tényleg mondj búcsút a hobbinak, ha te így tekintesz rá, nagy eséllyel más is így fog
2. ne kicsinyítsd le: NEM építgeted, hanem építed a vállalkozásodat
3. ne arra gondolj, hogy más szerint hol kellene már tartanod, hanem olyanoktól kérj segítséget, akik már végigmentek azon az úton, ahol te éppen most tartasz
4. semmiképp ne magyarázkodj: ha kedden 11:00-kor összefutsz egy volt munkatársaddal egy bevásárlóközpontban, miközben ő a munkahelyi ebédjéért rohant ki, te pedig a kávédat kavargatod, ne mentegetőzz (elég, ha te tudod, hogy mennyi munkád van abban, amit csinálsz esténként, hétvégén, kisgyermek mellett, stb.)
5. oszd be tudatosan az idődet már a kezdetektől, hogy megtanulj jól bánni az időddel és hozzászoktasd magad a szabad időbeosztás menedzseléséhez.

Amikor én 2018-ban elkezdtem a mentorom javaslatára női vállalkozókkal interjúkat készíteni, azt mondtam a füle hallatára egy harmadik személynek, hogy blogot írok. Erre ő kijavított. "Nem, te az online vállalkozásodat építed!" 

Ma már tudom, hogy a mentoromnak igaza volt, de akkor még én is abban a fázisban voltam, hogy hatottak rám a külső mondatok, a frusztráló kérdések. Időbe telt, mire pozicionálni tudtam magam saját magam előtt is. És igazából ez a lényeg, hogy Te legyél biztos a víziódban, és főleg, hogy adj időt magadnak arra, hogy a saját tempódban, lépésről lépésre építkezz. 

Fotó: hautestock.co

Ha az időbeosztásoddal hadilábon állsz, gyere és csatlakozz az Időgazdálkodás vállalkozónőknek zárt csoportomhoz, illetve nézz szét a szolgáltatásaim között.